Szophoklész (Kr. e. 496–406)

A görög tragédiaköltészet Szophoklész görög tragédiaíró munkásságával érte el csúcspontját. Arisztotelész Poétika című művében az ő műveit tekinti a műfaj mintaképének. Szophoklész alkotói újítása volt, hogy ő szerepeltetett először 3 színészt, ő vezette be a díszletezés gyakorlatát és a kórus tagjainak számát 12-ról 15-re emelte. Több mint 120 drámai alkotása közül 24-gyel aratott sikert a drámai versenyeken, azonban nagyszámú művéből sajnos csupán 7 maradt az utókorra.

Az Antigoné alapkonfliktusa

Szophoklész Antigoné című tragédiája konfliktusos dráma. Legfőbb jellegzetessége tehát, hogy a darab cselekménye két, egymással ellentétes nézet és akarat egymásnak feszülésére épül. Kiindulópontja a thébai mondakör történetiségének végére tehető. A dráma cselekménye az önkéntes száműzetésbe vonuló, saját sorsrontó jóslatait beteljesítő Oidipusz király két fiának, Polüneikésznek és Eteoklésznek a tragikus halálával kezdődik. Megosztott uralkodásuk ideje után Kreón kerül új királyként a trónra, aki legelső rendelkezésével megtiltja az általa hazaárulással vádolt Polüneikész temetését. A görögség világlátása szerint azonban a temetkezés nem csak egészségügyi, hanem vallási szabály is, hiszen a temetetlen ember lelke a hiede­lemvilág szerint örök bolyongásra van ítélve a hádészi alvilágban. Az életben maradt két lánytestvér, Antigoné és Iszméné eltérő elvi értékeket képviselve, kétféle módon viszonyul az isteni és az emberi törvényhez: Antigoné az istenek szavára hallgat és eltemeti Polüneikészt, Iszméné viszont a kreóni, emberi törvény tiltó parancsát követi. Az Antigoné alapkonfonfliktusát a mű drámai alaphelyzete és a bonyodalom kezdete tartalmazza.

A dráma szerkezete

Szophoklész biztos kézzel építi fel az Antigoné szerkezetét: a görög tragédiaköltészet 5+1 szerkezeti eleme tökéletes rendben és arányossággal követi egymást. A drámai alaphelyzetben ismerkedünk meg a szereplőkkel és az alapkonfliktussal. Ezt a szakaszt másképpen expozíciónak is nevezzük. A második szerkezeti egység a bonyodalom, ahonnan az alaphelyzetből következő eseménysor kiindul. Ebben a drámai szakaszban ismerhetjük meg Kreón jellemét: uralkodásának gőgjében itt hozza meg az istenek törvényével szembeszegülő, temetési tilalomra vonatkozó rendelkezését. Ő ekkor még nem tudja, hogy Antigoné már eltemette Polüneikészt. A harmadik szakaszban, a konfliktusban csap össze Kreón és Antigoné. Kreón itt próbálja meg sérült uralkodói tekintélyét helyreállítani. Kettejük érvbeli harcában a király nem kerüli a tekintélyelvű, tényeket is mellőző megnyilatkozásokat. A késleltetés negyedik szerkezeti egységként Haimón királyfi színre lépését és apjával való összetűzését hozza. A feszültséget tovább fokozza a fia érveit is figyelmen kívül hagyó Kreón viselkedése és Antigoné halálra ítélése. A krízis vagy tetőpont hordozza a legnagyobb drámai feszültséget: Teiresziasz, a vak jós itt jövendöli meg a gőgös, meggyőzhetetlen és önhitt király életének teljes összeomlását. A végkifejletben következik be a katasztrófa: Antigoné, Haimón és Euridiké, a királyné is életével fizet a zsarnoki uralkodó miatt. Kreón, a király magára maradottságában összeomlik.

Szophoklész az Antigoné című drámában tökéletesen betartja az arisztotelészi hármas egység szabályát: egy térben, egy nap alatt történő eseményeket beszél el az egyetlen cselekményszál. A palotán kívüli történéseket a szereplői megnyilatkozásokból ismerhetjük meg.

A kar szerepe

A görög dráma világában a kórus, a kar szerepe kiemelten fontos. Énekével kettős szerepet tölt be: nem csupán kíséri és tagolja, hanem magyarázza is a drámai cselekményt. Sőt, sok esetben átveszi a történetbeszélés szerepét is: bizonyos eseményeket csak a kar előadásából ismerhet meg a néző.