Herschel évtizedes számításainak eredményei kirajzolták a csillagok elhelyezkedését. Eszerint a csillagok olyan halmazba rendeződnek, mely leginkább két, egymásra fordított mélytányérra emlékeztet. Az égbolton látott Tejút ennek a „mélytányérnak” a pereme. A Naprendszert körülvevő csillagok halmazát Tejútrendszernek, más néven galaxisnak vagy galaktikának nevezzük. Herschel tévesen még úgy gondolta, hogy a Tejútrendszer közepében található a Naprendszer, ma már tudjuk, hogy inkább a pereméhez közel helyezkedik el. A 19. században az óriás távcsövekkel egyre több kis méretű, halvány, derengő foltot, úgynevezett ködöt vagy felhőt fedeztek fel a csillagászok. Mintegy száz évvel ezelőtt nagy tudományos vita kerekedett abból, hogy ezek a ködök a Tejútrendszerben vannak, vagy ahhoz tartoznak, vagy éppen ellenkezőleg, a Tejútrendszertől távol találhatók, attól elkülönülnek.

A csillagködökről rendezett tudományos vita idején egy amerikai csillagász, Edwin Hubble (ejtsd: habl, 1889–1953) az Androméda-ködöt tanulmányozva több felfedezést is tett. A köd számtalan távoli csillag halmaza, melyeknek távolsága mintegy 2,5 millió fényév. A csillagok a Tejútrendszertől elkülönülten, a Galaxison kívül találhatók, egy új, spirális galaxist alkotnak, melynek ezután Androméda-galaxis lett a neve. Hubble ezután számos ködöt megvizsgált, és sikerült többről igazolnia, hogy távoli galaxisok. Hubble a galaxisokat vizsgálva kimutatta, hogy ezek egymástól folyamatosan távolodó objektumok. Megalkotta a táguló világegyetem elméletét.

A világegyetemet ma már a földi óriásteleszkópok mellett az űrbe telepített távcsövek is vizsgálják. A Hubble-ról elnevezett űrtávcső 1990 óta küld gyönyörű képeket és hasznos információkat a Tejútrendszerről és a Galaxison túli objektumokról. A Herschel-űrtávcső 2009–2013 között még tökéletesebb képeket rögzített. Az űrtávcsövek sokkal jobb minőségű, részletesebb képet tudnak alkotni az égi objektumokról, hiszen képalkotásukat nem zavarja a Föld légköre.

A GPS-rendszer 24 olyan műholdat működtet, amiből 4-et egyszerre kell látni a földi vezérlőrendszernek, hogy a vevőkészülék pontos adatot szolgáltasson. 2021 szeptemberében egy űrszonda elérte a Marsot, és kőzetmintát fog onnét a Földre hozni. Az űrkutatás során fejlesztett eszközök közül már most sokat használunk a földi életben, és reméljük, hogy még több kutatási eredmény gyakorlati hasznosítására sor kerül. Ilyen például a gombok és cipzárak helyett használt tépőzár, illetve a tűzoltók új védőruházata is az űrhajósok szkafanderének ismeretében készült.

Az ember hosszú távú űrrepülése szempontjából először fel kell térképezni, hogy a Holdon vagy valamelyik bolygón űrállomás létesíthető-e. Meg kell vizsgálni, hogy egy ilyen bázis létrehozásának mi a feltétele, milyen ráfordítással valósítható meg. Az űrszondák azt is vizsgálják, hogy a földre hozott kőzetek milyen érceket tartalmaznak.